Anya - Gyermek Kapcsolat

A gyermek idővel legalább annyira akarja felfedezni maga körül a világot, mint amennyire az anyukája közelében akar maradni, mert az biztonság érzetet ad neki.

A kötődési rendszer e között a két vágy között teremt egyensúlyt.

A kötődéselmélet megalkotása John Bowlby, angol pszichiáter nevéhez fűződik. Bowlby szerint velünk születik a késztetés a kötődésre és ennek megfelelő az újszülött viselkedése: sírás, nevetés, kúszás, stb., mind olyan viselkedések, melyek, optimális esetben biztosítják a közelséget és elősegítik a kontaktust az anyával. Az anya reakciója nagyon fontos, mivel a gyermek kontaktuskereső viselkedése csak a párbeszéd egyik oldala, és csak megfelelő válasz esetén alakulhat ki a biztonságos kötődés.

Anya - gyermek kapcsolat kötődési mintái (Ainsworth-féle)

• Biztonságos kötődés során gyermek anyukája jelenlétében bátran felfedezi a szobában található dolgokat, míg az anya távozásakor nyugtalan lesz és az anya visszatéréséig nem is nyugszik meg, sem a játékoktól, sem idegen személy társaságától.
• Elkerülő kötődés során a gyermek az anya távozásakor nem reagál arra, és az idegen személy jelenétére sem, de nem vesz tudomást az anya visszatéréséről sem. Az elkerülő kötődéssel jellemezhető gyerekek 1 éves korukra megtanulják nem kimutatni érzelmeiket.  Az ilyen gyerekek ugyanolyan stresszt élnek át anyjuk távozásakor, mint síró társaik, csak nem kommunikálják érzelmeiket. Ezeknél a gyermekeknél a nem megfelelő anyai válaszkészség az, ami arra készteti a gyermeket, hogy takargassa érzelmeit, vagyis ha nem reagálnak, nem érdemes kommunikálni. Az ilyen anyák sokszor nyíltan elutasítóak, és nem szeretik a testi kontaktust.
• Ambivalens kötődés során gyermek már az anya jelenlétében fokozott érzelmeket mutat, amiket nehéz csillapítani. Nyugtalan, nem merül el semmilyen tevékenységben. Az anya távozása teljesen kiborítja, de a visszatérése is alig-alig tudja megnyugtatni, egyszerre kapaszkodik az anyába, illetve tolja el magától. a gyermek nem tekinti az anyát biztonságos háttérnek, hiába van jelen, a gyermek nem indul felfedezni a világot. Az ilyen anyákat a hétköznapokban többnyire kiszámíthatatlan viselkedés jellemzi, nem a gyermek jelzéseinek, hanem önmaguk belső állapotának függvényében reagálnak.
• Dezorganizált kötődés során a gyerek sokszor menekül az anya elől, vagy teljesen váratlan helyzetekben lemerevedik, autoagresszív cselekedetet hajt végre (például fejüket a falba verik). Ezeknek a gyermekeknek az anya egyszerre a félelem és a megnyugvás forrása, és ez az ellentmondás vezet a kötődési rendszer széteséséhez. A gyermeknek nincs stratégiája, saját maga által kifejlesztett módszere az anya távozása okozta stresszhelyzetet kezelni, viselkedése szabálytalan, rendszertelen. A dezorganizáltan kötődő gyermekek történetében gyakori a súlyos érzelmi elhanyagolás és a szülői bántalmazás.

Mit jelent az „elég jó anya” kifejezés?

Donald Winnicott angol pszichiáter nevéhez fűződik az „elég jó anya” kifejezés. Az elég jó anya olyan ember, aki szereti és óvja gyermekét, biztonságot ad neki, de a szükséges szabadságot is biztosítja számára. Az elég jó anya úgy szereti gyermekét, hogy nem láncolja őt magához. Tisztában van vele, hogy habár a gyerek az első, saját szerepe legalább olyan fontos. Nem akar sem elnyomó, sem mártír lenni sem a család, sem a környezet előtt. Tudja, hogy nem azzal segít a gyerekein, ha feláldozza magát értük, hanem ha saját példáján keresztül megtanítja őket miként legyenek kiegyensúlyozottak, erősek és boldogok.

A gyerek számára az anyja az a személy, akinek a viselkedése támpontokat nyújt arról, hogy milyen a világ, amelybe beleszületett. Ha az anya szerető és bátorító, akkor a gyerek bátran fel akarja fedezni a világot. Ha azonban az anya elhanyagoló vagy durva, akkor a gyermek azt hiheti, hogy a világ veszélyes és kegyetlen, akadályokkal teli.

A folyamatosan aggodalmaskodó anya többet árt gyermekének, mint segít. Ezzel is szorongást és világtól való félelmet alakíthat ki a gyerekben. Az ilyen szülő a már felnőtt korú gyermekeiben is kínzó bűntudatot képes okozni, amikor azok szeretnének elválni tőle és önálló életet élni. Ilyenkor nem önálló személyiségnek tekinti az anya a gyermekét, hanem a saját részének, amellyel komoly károkat okozhat.